A jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola VIII.A osztálya Ládi Klára fizika-kémia szakos tanárnő vezetésével egy projektmunka keretén belül ismerkedett meg a kutatásalapú módszerekkel. A diákok a tv-s krimisorozatokhoz hasonlóan egy ismeretlen tettes nyomai után kutakodtak egy előre kijelölt helyszínen (ujjlenyomatokat, szövet- és fémdarabokat kerestek stb.) A cél a 7-8. osztályos ismeretanyag felelevenítése volt szerepjátékkal és terepmunkával. A projekt során mobiltelefonjaikat, valamint kémiai laboratóriumi eszközöket kellett használniuk. A cél az embert körbevevő kémiai anyagok és azok tulajdonságainak megismertetése volt. A nyomokról fotodokumentációt és jegyzeteket készítettek, valamint a lelőhely GPS koordinátáit megadva egy térképet is össze kellett állítaniuk. A projektet ön- és csoportértékeléssel zárták.

A megtekintett film segített nekem abban, hogy rájöjjek, kortól és tantárgytól függetlenül a diákokat tanácsos kimozdítani a megszokott tanulási környezetükből, azért, hogy stimuláljuk a motivációjukat, felkeltsük az érdeklődésüket, és elősegítsük a  spontán tanulási folyamatokat. Azt hiszem a diáknak mindig megkönnyebbülés felállni az iskolapadból, és kivonulni a szabadba, hogy valami a megszokottól eltérőt csináljon, ami révén új ismereteket szerez, de anélkül, hogy tudatosítaná magában.

A saját szakterületemen egy ehhez hasonló projektmunkát szókincsbővítési céllal szerveznék. A finnek természetközelisége nem csak elméletben létezik, hanem a hétköznapokban is megmutatkozik. Az iskolában a finn diákoknak mai napig növénytárakat kell készíteniük préselt növénymintákkal és rövid leírással. Nem csoda, hogy az erdőben sétálva problémamentesen meg tudják nevezni a növényeket, fákat, madarakat, rovarokat és egyéb állatfajokat. Ebből kiindulva, a finnül tanuló diákoknak azt a feladatot adnám, hogy egy parkban/ erdőben/ udvaron sétálva minél több növénytípust figyeljenek meg, dokumentáljanak fényképezőgéppel, majd szótárak és internetes források segítségével készítsék el saját növénytárukat. Így nem csak az adott élőlények neveit kellene megtanulniuk, hanem az ezekhez kapcsolódó kifejezéseket is (szín, méret, gyógyhatás stb.)

A videóban a projektmunka kiinduló pontja egy email volt, amit okostáblára kivetítve olvasott fel a tanár. Amennyiben az iskola nem rendelkezik IKT eszközökkel, a projekt ezen pontján módosítani kellene. Továbbá, ha az iskola mellett nincs olyan zöldövezet, ahol a diákok biztonságosan tudnának dolgozni, akkor a kutatás helyszínét egy osztályterembe kellene átteni.

A diákok okostelefonjukat használva töltötték ki a Google Drive-ra feltöltött kérdőívet, ami egyéni- és csoportos fejlesztő értékelési eszközként funkcionált a projektmunka végén. A filmben látott fejlesztő értékelési eszköz a saját szakterületen is alkalmazható, méghozzá úgy, hogy a nyelvóra végén a diákok értékelik az aznapi munkájukat. Pl. aznap mely kompetenciákat vélték leginkább fejlődni és miért? Mi okozott nehézséget az aznapi leckében? Mit tudtak problémamentesen elsajátítani? Ha valami nem volt érthető, miért nem volt az? Min lehetett volna változtatni (figyelmen, hozzáálláson, tanár magyarázatán, segédanyagon stb.)?

Amennyiben nagyobb létszámú csoportban tartanék órát, mindenképpen élnék az okostábla nyújtotta lehetőségekkel. Egy nyelvórán nagy előny, hogyha hangzóanyagokat lehet lejátszani, rövid filmrészleteket lehet megmutatni, a diákok számára ismeretlen szavakra lehet ráguglizni, valamint interaktív online feladatsorokat lehet közösen megoldani. A videóban a tanár az osztályt a TeamUp (nem mellesleg finn!) alkalmazással osztotta csoportokra. Csoportos munkánál követném Ládi Klára tanárnő módszerét.

A film megtekintését követően az fogott meg leginkább, ahogyan a tanárnő viszonyult az egész projektoktatáshoz. Kezdettől fogva látszott rajta a diákokba és a sikerbe vetett bizalom. Nem lépett ki szerepéből egy pillanatra sem, és magatartásával diákjait is arra bátorította, hogy vegyenek részt ebben a szerepjátékban.